A gunyhó fődje elég hűvös.
Hál az égnek, mer jó is az, ha az ember béle ég a pálinka nyomátúl.
Má vagy egy fertály hónapja csináltam ezt a mókát a gunyhóba (meg hát előtte es míg rá nem jöttem hogy tőlem beteg az asszony), meg néhanapján elugrottam a kocsmába is. Régi komám es elkísért, má ha vót éppen, s nem vhol a távolban hajkurászta a fehércselédeket. Kinek a pap kinek a papné. Úgy látszik néki a kutyaharapást szőrivel igazsága világított a Krisztusi fényben hajnalonta mikor megpróbálta kideríteni hol is van ippen, mer hát ugyanabban a csizmaszárba ugrott bele ő is mint én, csak ő magától - lökni se kellett. Ingattam én a fejem ezen sokszor, dehát mindenki a saját kapcáját használja, az a jó néki. Én ez alapján rettenetes szerelembe estem a pálinkával, meg hát mindennel ami kicsit is hasonlított rája.
Naszóval! Hasaltam a hűs döngölt padlón számolgatva az üres butéliákat az asztal lábánál, sakkor rettenetes felismerésre jutottam! Bezony ezek mind üresek!!!
Soha éltemben nem vót ekkora nosztalgiám a szottyadt szilva szedegetése után. Még a kalendáriumra is ránéztem, mi van még hátra a nyárbúl, hátha attól hamarabb lesz.
Felültem lassan az ágy szélire. Egyrészt szédültem, mint pap a húsvéti misén a pulpituson, meg hát minden mozdulat olyan érzetet hozott, mintha cirkuszi majmok vasvillával hányták vóna a fejemben a gondolatokat. Pedig azt hittem azé csinálom ezt, nehogy gondolkodjak semmitse.
Az ágy széle arra juttatott, hogy mos már elég lesz ebből. Föl es szedellőztem lassankint mert, hát vót egy nagy jósága pálinkának (meg minden másnak amit a parszt ilyentájt magába öntözget), úgy e nem lesz utána étkes az embör. de mivel az butéliás szalonna erősen fogyóban vót mán, muszáj lett keresni más harapnivalót.
A kanálisparton ahun a kölkök szoktak játszódni meg pancsolni vót pár lacipecsenyés, meg lepényárus nyaranta, mosmeg hogy ilyen szíp őszt b...tt az isten hozzánk szégyenszömre tovább ette kinn űket a fene. Fordult egyet a fejembe a gondolat: Betömöm a likat a gyomromban egy kis lepénytésztával.
Úgy es lett! A szamarat otthon hagytam vigyázzon a gunyhóra, én mög fölpattantam a drótszamárra, amit mostanság nyűttem - hogy tán akkor nem lenne olyan puffadt a hasam mint egy kisebb kemence - s kicsalingáztam hát a kanálispartra. Vót ottan sok ösmerős még régről legínkorombúl, meg hát még több ösmeretlen pelyhedzőállú suhanc es, meg sok szíp tejszagú lánaka es.
Lassan közel csaltam magam a kedvec lepínysütőmhöz, hogy egy nagy kerekkel bódogan elkerekezzek. Az árus hamarjában megszabadított a bugyelláris némi tartalmátúl, de bezzeg semmit nem adott a markomba, csak egy szíp ígéretet, hogy fogjam a pintemet, oszt várjak a soromra míg kisül a laposkenyír. Szokva vót ez itten, hát kerestem vóna egy barátságos padot magamnak, hogy ne kölljön magamban múlatni az időt míg sül a kenyír. Az első padnál minnyá kilestem fertály héttel ezelőtti ivócimborát. Gondoltam csak megkérdem hun van a nagy szesztestvére kinek a minap részegségemben napszámot kínáltam, oszt a hírek szerint keresött is vóna ezügyben. Nagy hangon szólítom, hogy hun a komája? Há csak vonogatja a kis keszeg vállait, hogy ő bizony nem látta, biztos az Árgyélus kisasszonyokat szorongatja fentebb a kanálisparton, akik ottan sátoroznak ippen. Megnyugodtam kicsinyet, mert nem vót ám akkora buzdultságom a napszámoshoz mint első részegségemben gondoltam vót azt !
Má löktem is vóna le a padra magam óvatoskova, hogy szóba elegyedjek vélük csak úgy az időt múlatni.
Akkor meg mán azt is láttam ki aza szíp fehércseléd akinek nagy hevületben próbálnak elhitetni minden szípet s jót komájával párosban.
Ejj de megörültem eccerre! Vót nagy egymásra vigyorgás meg üdvözölgetés nevetgéléssel keverve. A régi babám lántestvére múlatta ott az italokat, megt hát bolondította férfiszemöket.
Több se kellett nékem, lehajítottam magam a padra, oszt odéblökdöstem az ivócimborákokat.
Eztán ami gyütt az meg mán egy másik történet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.